Mirrors Edge

Mivel lassan teljesen kezdtem megcsömörleni a nyíltvilágú játékoktól, úgy gondoltam, kell valami, amit vezet, gyorsan végig lehet tolni, nem kell sokat agyalni, és szórakoztat. Tavaly jelent meg a Mirrors Edge Catalyst, és úgy gondoltam, mielőtt nekiesnék annak, rámegyek az eredeti verzióra. 


Persze közben megnéztem az Otherworldösök videóját, hogy milyen fasza, meg blablanla…

https://www.youtube.com/watch?v=sKAc7EbiwLA

Konkrétan semmit nem vártam a játéktól, csak rohangászást, izgalmakat, és hülye fejemmel, kisebb rejtélyeket. Azt hittem, ez valami hasonló lesz, mint az egyik kedvencem, a Portal… Abban sem volt valami nagy történet, mégis a játékmenet elvitte az egészet. 

Hát kicsit tévedtem. Mindenképpen mélységet akartak adni a sztorinak, de olyan feleslegesen, hogy az nemigaz. A rendszer ellensége szülők meghaltak, a kislány lázad, stb stb stb. A testvér bajban. Stb stb stb. Az egész történet annyira nem illik bele ebbe a játékmenetbe, hogy az nemigaz. Egyszerűbb lett volna, ha csak egy “tolvajt” alakítunk, akinek meg kell lépnie mindig a szajréval, de nem. Azt hitték, csinálnak valami új Max Payne-t. 


Persze onnan tudjuk, hogy gonosz cél ellen harcolunk, hogy Bulldog a jelük. Jajjajj, de veszélyes… Ilyen veszélyes helyenek kell végig parkouröznünk. Néha jönnek ellenségek, néha nem. A játék hangulata még chaptereken belül is folyamatosan ingadozik, pedig nem túl hosszúak. A végén kifejezetten idegesített, hogy amikor megyek a főellenség ellen, még azért megmászatnak velem egy dögunalmas tornyot. 


De talán nem is ez a játék fő baja. Túl repetatív, hiába a pörgös akció, hiába mondják a fülünkre, merre kell futni, általában csak egy jó út van. Azt páradszorra megtalálod és kész. A város egyáltalán nem áll össze egésszé. Minden épület belseje ugyanolyan. Mindenhol üres folyosók, rendőrök, és katonák. Talán egyetlen hely van, ahol civileket is látunk. Az egész annyira súytalan és hihetetlen. Ennél tényleg sokkal jobb volt a Portal vége, ahol megtudtad, hogy csak egy kísérlet, és egy torta a jutalmad. Komolyan még az is nagyobb poén volt ennél, mint hogy jajj a gonosz kormány ellen menekülünk. 


Aztán jönnek a folyosók. Hol narancs, hol zöld, hol kék, hol piros. És ennyi. Semmit nem tudunk megkülönböztetni semmitől. Mindenhol futurisztikus fehér nagy semmi, és hopp, hírlelen átrohan előtted egy patkány. Mivan?


És nem ez a legbosszantóbb. A nehéznek szánt részeket sokszor elsőre meg tudtam csinálni, de volt három olyan hely is, ahol vagy fél órát szenvedtem, mert a csaj, akinek nem voltam hajlandó megjegyezni a nevét, annyira semmitmondó a törtnete, egyszerűen baszott átugrani egyik helyről a másikra. Néhol meg a sok fehér miatt azt sem láttom, hol van az épület vége. A verekedés részt meg inkább hagyjuk. Kb egy mozdulat és kész. Teljesen feleslegesen került a lövöldözés is bele, semmi pluszt nem ad. Ha lehetett volna helyette lopakodni, sokkal hatásosabb lett volna. 


Összefoglalva. Oké, hogy lassan 10 éves, és sokak szerint műfajt teremtett, mégis azt mondom, ez egy silány középszerű alkotás. A történetszál gyenge és felesleges. A grafika szép a maga nemében, plusz pontot kap az egyedi látványvilágért. Ha 2 órával hosszabb lenne, mér roppant unottan csóváltam volna a fejemet, és sokszor a legnagyobb kihívás az volt, hogy 68-ra végre elkapja-e a szélét a párkánynak, vagy nem. 

Amit pozitívumnak emelnék ki a fizika, tényleg ugrás érzés, jól meganimált kezek, és lábak. Ezen kívül nem sok, tényleg hiányzott a valódi szabadság, a döntések lehetősége, a lopakodás, vagy bármennyi gondolkodás. Mégegyszer leírom, de szerintem a szintén 2007ben megjelent Portal ezt a játékot kb 25ször veri kenterbe. 

Grafika: 8/10
Történet: 3/10
Játékélmény: 6/10

Összesen: 5/10

Egyszer ki lehet pörgetni, de senkinek az életét sem fogja megváltani