Ez volt az a játék, amit nagyon régen vártam. Az elődje, a Stick of Truth most benne van talán a top3 kedvencemben, megszeretette velem a körökre osztott rpg-ket (annyira, hogy azóta több Final Fantasyt is letudtam). A történet iszonyat jó, és fordulatos volt, te ocsmány humorral, és visszautalásokkal, ahogyan azt kell. Volt benne egy két olyan jelenet, ami számomra felejthetetlen, például a kanadai kiruccanás, ahol 8 bites verzióban játszhatunk. 

A történet nagyjából ott folytatódik ahol abbamaradt, a kölkök ráunnak a varázslósra, és átállnak a szuperősösre, mindenki csinál magának megint jelmezeket, és Cartman természetesen megint kavarja a kutyagumit. 

Egy évet csúszott a játék, kereken. Nem tudtam elképzelni, mi miatt lehet ez, de így utólag vannak elképzeléseim. Kezdjük azzal, a játék harcrendszere megújult. A körökre osztottság megmaradt, de a kasztok tulajdonságai között eltérő támadásfajták vannak, közelharci, távolsági támadások, különböző alakzatokban pl, eszközhasználat és gyógyítás. Most nem neked lesznek különleges képességeid, hanem a barátaid segítségét kérheted különböző feladványokhoz, amelyeket a fingással kapcsolatban lehet megoldani. 

Véleményem szerint a harcrendszer hátrányára változott .Az ötlet jó, a megvalósítással viszont az a baj, hogy vontatott és lassú. Sokszor azért nem álltam le csatázni, hogy xp-t gyűjtsek, mert nem volt kedvem egy több perces csatához, és inkább mentem tovább. Hiába a több lehetőség, sokfajta támadási mód, módosítók, a végére az egész unalomba fullad, és nem a harc élvezetéért támadunk meg valakit, hanem muszájból. Gyűjtöttem a ruhákat, a különböző harcmódosítő ketyeréket, craftoltam, minden olyasmi megvan a játkban, ami egy komoly rpg-ben, csak épp poénosra véve. 


Nagyjából ennyi változott, a város ugyanaz, sőt, érzésre szerintem még városon belül is kevesebb a bejárható terület. A poénok nem ülnek akkorát, nem mondok el nagy titkot, ha azt mondom, a fordulatok kiszámíthatóak. Amíg az előző résznél a történetben folyamatosanm meglepetések értek, itt ilyen nem nagyon volt. MInt említettem a kanadai kitérőt, na itt ilyesmi nem volt. Egy minijátékot kapunk, de ezen kívül semmi. A megoldandó feladatok nagyon egyszerűek, és  a játék végére mindent sikerült összeszednem. Fura, de a végigjátszás után nem engedett tovább császkáni, és felfedezni esetleg a maradék részeket. Az emailezés helyett most Coonstagram van, és hasonló újrahasznosított dolgok. 

Ha teljesen őszinte akarok lenni, már értem az egy év késést. Valahogy megpróbálták megtölteni tartaommal, hogy ne az előző rész kiegészítőjének tűnjön, hanem egy teljes értékű játéknak, ami több kevesebb sikerrel összejött. Azt még hozzátenném, hogy a végén, amikor azt hittem, hogy na, mostmár nagyon vége, akkor még azért kellett párat csatázni, itt inkább visszavettem a nehézséget, mert már volt bennem egy olyan érzés, hogy mielőbb be akarom már fejezni. 

Az egészet összegezve, nagyobb, hosszabb, vágatlan... Közel sem nyújtotta azt a fajta élményt mint az első rész, de egynek mindenképpen elmegy. 

Grafika: 10/10
Történet: 7/10
Játékélmény: 6/10

Összesen: 7/10