Sok repect van a neten, de némelyikhez nem kapunk meg itthon bizonyoshozzávalókat, ezért megcsináltam a magyar változatokat. Magát az ötletet ez az oldal adta, ezeket továbbgondolva ki is próbáltam őket, hogy tényleg ihatóak-e. 

Nuka Cola:

Az összetevől alapján egy kicsit citrimos, kicsit vaníliás kóla. Ha nem tudod beszerezni az eredeti hozzávalókat, a mountain dew-t lecserélheted sprite-ra. Van egy pár boltban itthon cream soda is, de ha nem jutsz hozzá, akkor egy-két csepp vanília aromát rakj egy kólába helyette. Ha a nagyon alap verziót szeretnéd, akkor egy kis citromlé és vanília aroma egy kólába, és kész. 

Eredeti recept: 

• 1/3rds Cream Soda
  
• 1/3rds Coca-Cola
  
• 1/3rds Mountain Dew

Saját recept: 

• Fele coca cola
• Fele Mountain Dew
• Fél literenként 1 csepp vanília aroma a cream soda helyett

Nuka Cola Quantum:

Kék, világít, kétszer annyi kalória, kétszer annyi szénhidrát, ahogy azt az üzemben megtudhattuk. 
Nagyon gyümölcsös, nagyon édes, nagyon kék. 

Eredeti receptek:

#1

• Two drops of Blue food Coloring
• Two drops of Red food Coloring
  
• One Foosh "Seriously Caffeinated" Mint
• 1/3rds Sprite
• 1/3rds Mountain Dew
• 1/3rds Squirt! soda

#2

• 1 full can Monster Brand “Ultra Blue” Energy Drink
• 1 cups of Gatorade Brand “Gatorade Frost: Icy Charge” Thirst Quencher Drink
• 2 cups of Mountain Dew Brand “Voltage” Soft Drink

 
Saját recept

• 1 adag Monster energie ultra white
• 1 adag Powerade kék mountain blast
• 1 adag mountain dew

Nuka Cola Cherry 

 
Eredeti recept

• Two cans of Coca-Cola Brand “Coca-Cola Cherry” Soft Drink
• Two cans of Monster Brand “Ultra Black” Energy Drink

 Saját recept:

• coca cola cherry
  
• monster assault

NUKA COLA DARK

http://fallout.wikia.com/wiki/Nuka-Cola_Dark

Alpvetően alkoholos ital. Ami fontos, hogy nem kávés, ami adná magát, de nem. 

• 10 parts Coca-Cola Classic or Equivalent
• 4 parts Hennessy Black Cognac
• 2 parts raspberry syrup
• 1 part caramel syrup

Saját recept

• 0,33-as coca cola
• 1,5 dl whiskie
• 2 csepp vanília aroma

vagy 

• 0,33-as dr pepper
  1,5dl whiskie

NUKA COLA ORANGE

Eredeti recept

• 5 parts Orange Crush soda
• 5 parts Neuro Sleep sleep enhancement drink
• 2 parts Marley Beverage Co. Mellow Mood Peach Raspberry Black Tea

Saját recept

•  fél liter fanta narancs
• 1 hell multivitamin

NUKA COLA CLEAR

• 5 parts Crystal Pepsi or Sprite or equivalent 
• 5 parts POW Energy Water Citrus and Zest
• Additional lemon zest and/or flavoring to taste

NUKA COLA VICTORY

• 5 parts Orange Crush or equivalent orange soda
• 3 parts Gatorade Recover Orange
• 2 parts Monster Energy Ultra Sunrise

Saját recept

• fél liter fanta narancs
• 1 doboz monster ripper

NUKA COLA QUARTZ

This one’s pretty basic, this time around. Pretty much taking the same recipe behind Clear and giving it a little cloudiness and an additional jolt of energy.

• 5 parts Crystal Pepsi or Sprite or equivalent 
• 5 parts POW Energy Water Citrus and Zest
• 2 parts Monster Energy Ultra White

Saját recept

• 1 adag sprite
• 1 adag lewis hamiltonos monster

NUKA COLA WILD

This one was fun, too, as it reminded me of a drink that I’d practically forgotten about but was, ultimately, an awesome fit for this drink that’s supposed to be a root beer with a bite to it that was supposed to compete with other drinks like it at the time.

• 5 parts Barq’s Root Beer
• 5 parts Bawls Brand Root Beer

NUKA COLA GRAPE

This one was a bit difficult as there wasn’t a ton of overtly grape flavored sodas and I didn’t want to settle strictly for a Grape Crush stand-in for the drink so I decided to make it a little more berry-infused.

• 5 parts Grape Crush soda
• 3 parts Neuro Bliss mood enhancement drink
• 1 part Welch’s Dragon Fruit Mango Fruit Juice
• 1 part Sambazon Acai Berry Juice

What you have here is a cocktail that’s less grape and more of a nutrient dense berry juice that happens to have a very large grape flavor; the same ideal from Nuka Cola Orange is what I was going for, here, but the good feelings would come more from the nutrients present in a drink like this.

Kávés Nuka Cola

A Nuka World végén van egy utalás erre: 

Azt tudni kell rólam, hogy valami eszméletlen módon szeretem a bringás játékokat. A lineridert, és hasonló jóságokat hosszú órákon keresztül képes vagyok vinni. És egyszer csak jött egy akció xbox storeban, és megvettem ezt a csodát. 

Sikerült 35 órát eszórakozni vele, beadni minden trükköt, és a játékaim közül egyedüliként, kimaxolni a gamer scoret. Hogyan értékelem? Imádom, jó az irányítás, jó a fizika a maga nemében, faszák a trükkök, tetszik a design és a grafika. Kihívást jelentett némelyik achievmenthez beadni a trükköt, és kimaxolni a pályákat néha nem öt perc volt. 

The Nyquist Challenge

Do 1000 barspins!

Ilyenek... 

Szerintem nem kell róla sokat mondani, egyszerűen nagyszerű

10/10

Bár fogok róluk írni hosszabban is, csak pár modatban. Az ACBF elég jó móka volt, de részemről inkább mint egy kólazszimulátor, és nem mint lopakodós ac működött. A többi részt még be kell pótolnom, hogy legyen valódi összehasonlítási alapom, de azt kell mondjam, jól szórakoztam. 

A Broken Age pedig, sajnálom, hogy ez a játék nem sokkal régebben jutott el hozzám, most lehet jobban szeretném a kalandjátékokat. 

Közben a Forza5-öt is újra elkezdtem, mert rájöttem, mókás tökéletes köröket menni. Még nem az igazi...

Isz

Az egyik játékos portálon figyelmes lettem a Forza Racing 2018-as kiírásra. mIvel amúgy is nagyon szeretem a Forzákat, megnéztem, mire lehet számítani. Itthon sok házibuli kelléke volt a Forza 5-ben, a Nürnburg ring eredeti, hosszú pályáján a Ford Transitokkal való jó negyed órás csapatás, ahogy a legkisebb hiba gyakorlatilag végzetes lehet. Ahogy egyre másra találtam meg az újabb videókat, kezdtem teljesen megörülni, és elhatároztam, hogy beszerzem a fm7-et is, hogy indulhassak a bajnokságban. 

https://www.forzaracingchampionship.com/

Iszonyat hangulatos versenyek, kiélezett szituációk, néha pár századra egymástól. Külön tetszik, hogy nem csak egyfajta kategóriában mérkőznek meg, a ford kupában a sima focustól egyenesen a gt-ig minden van, a posrche kupában pedig már van endurance verseny is, ami hát, próbáltuk, nem túl könnyű, 300 plusszos sebességről bevenni derékszögű kanyarokat, hiba nélkül, osszú időn keresztül. Mindezt úgy sikerült véghezvinnüik, hogy akár egy kicsit is lökdösődnének. 

Ámulok és bámulok, nincsenek jobb szavak rá. Hogy miért jobb ez mint a rendes autóversenyzés? Nem kell hozzá szinte semennyi pénz. Minden pályát végletekig be tudsz gyakorolni. Sokféle autóva mehetsz. Nem kell csapatod legyen, nem kell hogy a kapcsolatokon múljon a dolog. És legfőképpen, egy átlagos versenyzőnek hány éve van a csúcson? Te meg ha ügyes vagy, jó sokáig csapathatod online, mások ellen. És ami a legszebb, sokszor izgalmasabb meccsek vannak mint a forma 1-ben. 

Gyors vélemény a sea of thievesről. A játék úgy kezdődik, hogy 4-2-1 fős lehetőségből választas, én a 4-esben vettem részt, így kb erről írok, mert maga a játékmenet eltérhet. Bedob egy hajóra, ahol vagytok négyen, alapból nem tudsz semmiről semmit. semmilyen hint nincs kb, szóval felfedezel vagy elmondják a többiek fülesbe. Ahhoz hogy haladjatok a hajóval összehangolt munka kell, egyszerre kell kezelni a kormányt, valakinek kell lent néznie a térképet, közben vizet hordani kifelé a fedélközből, a vitorlákat állítgatni, és az ágyúkat külön állítgatni.

Elég bonyoultnak tűnt elsőre, és a szűk keresztmetszett itt a haverokkal illetve a coop társakkal van. Mázli, ha pont angolul beszélnek, az is mázli ha te tudsz, és az mégnagyobb, ha nem kisgyerekekkel rak össze, az meg még nagyobb, ha nem összevissza csinálnak mindent. Itt nem tudom milyen lehet egyedül, de a mindent egyszerre neked kell kezelni az erős. kb a lényeg, elmentek egy szigetre, a segítség alapján megkeresitek a kincset, összeszeditek a ládát, összeszedtek más szigeteken még több ládát, majd elmentek és leadjátok őket, cserébe vehettek több cuccot amivel gyorsabban tudtok lootolni, meg vehettek mindenféle kincsestérképeket és hasonlókat.

Az egész játék egy végeláthatatlan lootolás, ellenségnek néha jönnek csontvázak, vagy más kalózok, akikkel lehet csatázni. az Ágyút neked kell töltögetni lövésenként, egyszerre csak egyet kezelsz, és minimálisan lehet vele célozni, de mivel eddig úgy tűnik, hogy mindig random hajóra dob, ezért pl a hajót nem tudod fejleszteni, csak a cuccaidat, namost nem túl érdekes jobb lapátot meg ásót venni. 

Az, hogy szép lenne, költői túlzás szerintem, jók a színek, de olyan mint a fornite, a hatodik sziget után kb minden ugyanolyan, a stílusa amúgy aranyos, de nem túl interaktív a világ. Így egy adag játék után, én nem látom azt, ha ezt valaki nem ketten vagy négyen együtt a saját haverjaival tolja, hogyan lehetne hosszú távon izgalmas. eddig ami lejött, h monoton, ki vagy szolgáltatva a többiekneknek, és kb ennyi. ami a 10 perces előzetesben van meg hát, igen erős költői túzás arra, h mennyire is izgalmas. ez alapján én nem venném meg. (ellentétben a kontrollerrel amit előrendeltem mert az állati)

Elég erősre sikerült a hónap. Először is, a DS és 3DS mellé vettem egy PS Vitát, hogy legyen némi összehasonlítási alapom. Januári akcióban be is vásároltam pár játékot rá. Ebből a Bastion volt, amit először kipörgettem. Írok majd róla egy hosszabbat is később. 

Második, amin vitán nekiálltam, az a  Grim Fandango volt. Csak az elmúlt pár hónapban kezdtek el érdekelni ezek a klasszikus logikai kalandjátékok. Azt kell mondanom, be is tört a bicskám egyelőre. Elég sokszor fel kellett lapozgatnom a végigjátszást. Nem véletlen, hogy a régi játékok mások, ezekben még tényleg gondolkodni kellett, és nem adták olyan egyszerűen a megoldásokat, mint ma. Pont ez volt a bajom a cod:aw-vel is. hogy mész egy csőben gyaksz és kész, full agyatlan. 

Aztán Xboxon nekilltam két régi elmaradásomnak is. Az egyik a Fallout Nuka World kiegészítő, amit kipörgettem teljesen. Ismét rájöttem, miért imádom ezt a világot annyira, és miért a Falloutok a kedvenc játékaim, habár mint játék magukban nem feltétlenüla legjobbak, de a történet fekete humora mindent visz számomra. 

A South Parkról már írtam, hogy nem volt egy hűdenagy eresztés. 

Közben nyomom a másik elmaradásom, az Assasins Creed Black Flaget. Tipikus Ubisoft játék, gyönyörű, meg minden, hihetetlen sok dolgot lehet benne cisnálni, igazi iparos munka, de valhogy hiányzik a lelke, pedig minden pillanata amúgy iszonyatosan szórakoztató. 

És végére jön, amit nem tudok egyszerűeb abbahagyni, annyira jó, a Rayman Legends. Nagyon beszippantott. 

Tervek februárra:

Vita: Broken Age, valami fenomenális hangulat és rajzok. Resident Evil 1 - be kell pótolni!
3DS: Ha lesz idegrendszerem, folytatom a zeldát
Xbox: Rayman Legends teljes kivitele. AC Black Flag, Forza Horizon 1

Az előző bejegyzésben írtam a Devilman Crybabyről, ami szerintem iszonyatosan jól sikerült. Természetesen maga a történet nem új, régebben is feldolhozták már Akira történetét. Ami külön vicces, ha megnézi egymás után a kettőt az ember, hogy idővel mennyire változnak a stílusok, mind rajzban, mind karakterábrázolásban. szerintetek melyik a jobb?

A Netflixen nem csak saját filmek és sorozatok vannak, de saját animék és rajzfilmsorozatok is. Ennek egyik reek példája volt a Castlevania, és most itt az új nagy név, a Devilman Críbaby. A történet Akira Fudo-ról, és barátairól szól. Hogyan jönnek rá, hogy az emberiséget a démonok hada veszélyezteti, és hogyan próbálják meg felvenni ellenük a harcot. 

Az egész nagyon japán. Benne van minden, amit csak a műfajban szeretni lehet, tini iskolás történetek, kaszabolás, szörnyek, szex, önfeláldozás, és hihetlen jó zene. Nehéz úgy írni bármit is erről a rövid sorozatról hogy az ne legyen spoiler, de mégis egy pár kérdést igen erősen lehet feszegetni, láne az utolsó részek fényében. 

• Mit jelent embernek lenni?
• Mi tesz téged azzá?
• A tested, vagy a lelked?
• Van abszolót jó vagy rossz?
• Ha a gonosz ellen harcolunk, a másik oldal mit gondol rólunk?
• MIt jelent a barátság?
• MIért vagy féltékeny a másikra?
• Mi az önfeláldozás? 
• Meddig lehet elmenni a hitre hivatkozva?

Ezek mind olyan erős kérdések, amikre ha tökéletes választ nem is, de utalást kapunk a sorozatból, aztán mindenki leszűri magának, mit gondol ezekről. 

Értékelni kell, mert kell, akkor azt modom, a rajzok tökéletesek, iszonyatosan jól hozzák a stílust, a csatajelenetek, a hentelések, a démonok mind mind olyan karakteresek, hogy csak na, erre rájön a tökéletes stílussal belekevert metál/szintipop zene, ami akkora adrenalin löketet ad közben, hogy te is harcolni akarsz. A történet nem kiszámítható tipikus hősies katyvasz, annál sokkal több. Emócionális hullámvasút az egész, imádom. 

10/10

A Fallout nálam minden szempontból az abszolút kedvenc, a világ, a történetek, a humor, csillagos ötös. Az utóbbi 2 évben pedig, hála az istennek, és az egyre olcsóbb technikáknak, egyre több fanfilm került fel a netre. Ebből jöjjön az első válogatás:

Teljes playlist itt:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLXJLzD41kVI80GZmj6MmXNXwVsosTVpdG

Ez volt az a játék, amit nagyon régen vártam. Az elődje, a Stick of Truth most benne van talán a top3 kedvencemben, megszeretette velem a körökre osztott rpg-ket (annyira, hogy azóta több Final Fantasyt is letudtam). A történet iszonyat jó, és fordulatos volt, te ocsmány humorral, és visszautalásokkal, ahogyan azt kell. Volt benne egy két olyan jelenet, ami számomra felejthetetlen, például a kanadai kiruccanás, ahol 8 bites verzióban játszhatunk. 

A történet nagyjából ott folytatódik ahol abbamaradt, a kölkök ráunnak a varázslósra, és átállnak a szuperősösre, mindenki csinál magának megint jelmezeket, és Cartman természetesen megint kavarja a kutyagumit. 

Egy évet csúszott a játék, kereken. Nem tudtam elképzelni, mi miatt lehet ez, de így utólag vannak elképzeléseim. Kezdjük azzal, a játék harcrendszere megújult. A körökre osztottság megmaradt, de a kasztok tulajdonságai között eltérő támadásfajták vannak, közelharci, távolsági támadások, különböző alakzatokban pl, eszközhasználat és gyógyítás. Most nem neked lesznek különleges képességeid, hanem a barátaid segítségét kérheted különböző feladványokhoz, amelyeket a fingással kapcsolatban lehet megoldani. 

Véleményem szerint a harcrendszer hátrányára változott .Az ötlet jó, a megvalósítással viszont az a baj, hogy vontatott és lassú. Sokszor azért nem álltam le csatázni, hogy xp-t gyűjtsek, mert nem volt kedvem egy több perces csatához, és inkább mentem tovább. Hiába a több lehetőség, sokfajta támadási mód, módosítók, a végére az egész unalomba fullad, és nem a harc élvezetéért támadunk meg valakit, hanem muszájból. Gyűjtöttem a ruhákat, a különböző harcmódosítő ketyeréket, craftoltam, minden olyasmi megvan a játkban, ami egy komoly rpg-ben, csak épp poénosra véve. 


Nagyjából ennyi változott, a város ugyanaz, sőt, érzésre szerintem még városon belül is kevesebb a bejárható terület. A poénok nem ülnek akkorát, nem mondok el nagy titkot, ha azt mondom, a fordulatok kiszámíthatóak. Amíg az előző résznél a történetben folyamatosanm meglepetések értek, itt ilyen nem nagyon volt. MInt említettem a kanadai kitérőt, na itt ilyesmi nem volt. Egy minijátékot kapunk, de ezen kívül semmi. A megoldandó feladatok nagyon egyszerűek, és  a játék végére mindent sikerült összeszednem. Fura, de a végigjátszás után nem engedett tovább császkáni, és felfedezni esetleg a maradék részeket. Az emailezés helyett most Coonstagram van, és hasonló újrahasznosított dolgok. 

Ha teljesen őszinte akarok lenni, már értem az egy év késést. Valahogy megpróbálták megtölteni tartaommal, hogy ne az előző rész kiegészítőjének tűnjön, hanem egy teljes értékű játéknak, ami több kevesebb sikerrel összejött. Azt még hozzátenném, hogy a végén, amikor azt hittem, hogy na, mostmár nagyon vége, akkor még azért kellett párat csatázni, itt inkább visszavettem a nehézséget, mert már volt bennem egy olyan érzés, hogy mielőbb be akarom már fejezni. 

Az egészet összegezve, nagyobb, hosszabb, vágatlan... Közel sem nyújtotta azt a fajta élményt mint az első rész, de egynek mindenképpen elmegy. 

Grafika: 10/10
Történet: 7/10
Játékélmény: 6/10

Összesen: 7/10

A Black Mirror a Netflix egyik legjobb sorozata. Az első három évadban számtalan olyan rész van, ami nap mint nap az eszembe jut. Vagy a scifi, vagy az emberi része miatt. Tudok azonosulni az ott látottakkal. A negyedig évadra már nem megy annyira a sokkolás, egy néhol kicsit újrahasznosították az ötleteket, de nézzük csak hogy sikerült mindez. 

Episode 1: USS Callister

Ettől a résztől féltem a legjobban, mert valljuk be őszintén, tud gagyi lenni egy ilyen tipik Star Trekes sztori, mégis az évad talán legjobb része lett, ami nem feltétlenül pozitívum, lévén újrahasznosított ötletekből áll. A főgonosz Jesse Plemons, aki egy játékfejlesztő cég vezetője, de mégis csak másodhegedűs, mert a partnere mindenben menőbb és kedveltebb nála.

Ő az a tipikus kocka, akivel nem nagyon akarnak bezsélgetni, ő pedig ezt azzal ellensúyozza, hogy az utált kollegák dns-éből a játékának egy saját verziójába virtuális botokat csinál. Majd belép, és a hős megmentő szerepében tetszeleg, holott mindenki utálja, de mivel tejhatalmú programozó, nem tudnak vele mit csinálni a digitális másolatok. Ez a játék mindaddig megy, amíg az új kolleganőt is lemásolja, aki okosabb és ügyesebb mint az eddigiek, és sikerül kiutat találnia ebből a rémálomból. A többiek már beletörődtek, hogy ebben a buta játékban kell újra és újra részt venniük, mert hiába csinálnak bármit, legfeljebb újra létrehozza a karakterüket. Ennek védelmében bezsarolják a lány valós személyiségét, hogy lopja el a srác hűtőjéből a dns mintákat, és ezzel biztosítsák be magukat, hogy ne tudja őket újra létrehozni. (nem mintha később bármikor nem tudna újra mintákat szerezni)

A rész vége nem egy nap meglepetés, sikerült feltörniük a tűzfalat, a játék felfrissít a teljes verzióra, emaitt az egyedi kódok kiírtódnak, és a gonosz vezető tudata ottmarad az üres semmiben, közben a lány lelépett a mintákkal. Bumm. Láttunk már ilyet. A rész mégis egyik legerősebb mondata az összes történés után, az utolsó öt másodpercben hangzik el. A botok felkerültek a netre, a játék teljes verziójába, ahol összetalálkoznak az első élő ellenféllel, aki üzletre vagy harcra szólítja fel őket, erre inkább elmennek onnan. A srác, meg a virtuális semmi kellős közepén beközli "I'm the king of the space". Mennyire nagy király egyedül lenni a semmiben, és uralni...

Mi volt benne az elgondolkodtató? Leginkább semmi, ez szájbarágós rész volt
Mi volt benne meghökkentő? Semmi, legfeljebb meglepő volt, hogy mi történt a főszereplővel

Episode 2: Arkangel

Ez a rész, ami az összes közül legjobban idegesített. A szembe épített kamera, és egy tablet segítsével az anyuka a gyereke összes mozzanatát láthatja, és megóvja mindentől egy "rossz dolog" szűrővel, ahol a kislány még egy ugató kutyát se láthat. Persze idővel kikapcsolják, és a lány elkezd saját életet élni, de 15 éves korában az első kilengésnél anyuka bizalom helyett a tablethez nyúl. Nem a technológia miatt volt idegesítő, hanem az overparenting rész miatt. Ez az anyuka akkor is kretén lett volna, ha nincs a kezében az Arkangel rendszer, és a végkifejlet csak úgy váratta magát, tapsoltam örömömben, mondhatom. Iszonyatos olyan szülő mellett élni, aki nem adja meg a személyes teret a gyerekének. 

Episode 3: Crocodile 

Az alapfelállás nagyon egyszerű, történik egy közlekedési baleset, amit az okozó az egzisztenciája védelmében inkább eltusol a vele utazó lány segítségével. Természetesen a bűntudat miatt sok év múlva tenni akar valamit ellene, mert az egész élete megcsúszott miatta, de a lány, aki vele volt, bűnrészes volt, pedig az egészről nem is tehetett, mostmár családos anyuka. A kérdés, mit tesz ez a nő, amikor a másik ember hülyesége miatt most az ő egzisztenciája kerül veszélybe. Mindent kockára tesz. Valljuk be őszintén, nehéz ezzel a résszel azonosulni. Ki az, aki inkább megölne négy embert, csak azért, hogy a másik ne valljon be egy régi balesetet. Kicsit ez a rész is kilóg a Black Mirrorból, csak úgy mint az előző, mert itt sem a technológia a főszereplő, ami meghatározza az ember életét, hanem maga a személyiség. 

Az első három rész tehát inkább a személyiségek terén volt erős, és nem a technológia lehetőségi vonalán. Nem is láttunk olyat, amit az előző részekben már nem feszegettek volna. Volt már agyban lezajló virtuális játék, szemkamera visszatekerhető emlékekkel. 

Szavazás kommentben:

Ki volt betegebb a szereplők közül:
- a cégvezető aki a szadizmusát virtuális kollegákon élte ki
- az anyuka aki megnézi hogy dug a kislánya, és ebből sem tanul
- a gyilkos nő, aki a saját egzisztenciája miatt lemszárol egy családot?

Döntsetek ti, és írjátok le miért

Sajnos tudjuk, hogy a játékújságírás egy ugyanolyan ipar, mint a filmekről cikkeket írni. Nyílván senki nem tennék kockára a megélhetését azért, hogy leúzzon olyan játékokat, amikekre a kiadó dollármilliókat öl, nem beszélve a marketingköltésekre. Így van az, hogy egyes játékok metacritices pontszámai köszönő viszonyban sincsenek a valószággal, és azzal, ahogy a játékosok látják. Itt vannak 2017 legjobb xboxos játékai, nézzük csak a legjobb 50-ből azokat, amik fura pontszám arányokkal rendelkeznek. 

Az első 50-ből jelen pillanatban sajnos egyikkel sem játszottam még Mi ennek az oka? Egyrészt, mindig várok egy évet amíg olcsóbbak lesznek, másrészt, nem hiszek az azonnali kritikáknak, és idővel sok őszinte komment gyűlik össze a cikkek alatt. Ez alapján nézzük csak a listát:

3.: N++ a harmadik helyen tanyázik, és be kell vallanom, életemben nem hallottam róla. Rákerestem, egy gameplayre, és meglepődtem, a kritikusok alapján tényleg ez lenne az év játéka? Ott a helye a dobogón? Nem hiszem, tipikus mintapéldája, amikor valami szemetet felmagasztalnak, ilyen volt a Gone Home is. 

5.: Destiny 2: Igen nagy a törés a kritikusok, és a játékosok pontszámai között. Mivel nekem az érdektelenség miatt teljesen kimaradt a széria (a halo legutolsó részét másfél év alatt nem vitt rá a lélek, hogy a felétől tovább vigyem), nézzük mit mondanak róla a youtubeon: 

 7.: Thumper: a  hetedik helyen tanyázó játék mintapéldája, amikor egy ötletet a kritikusok nagyra értékelnek, de vagy nagyon rétegjáték, vagy igazából annyire nem is jó. Mi ez? Egyfajta elborult ritmusjáték

8.: Cuphead - azt tudjuk, hogy a userértékeléseknél nem szórják előszeretettel a 8 pont feletti ajánláskat. A Cupead azon kívül, hogy idén pár kategóriában nyert év játéka díjjat, a játékosok is igen szeretik. 85%-és értékelésével abszolút benne van az idei legjobbak között, nálam is vétel listán

NBA2k18 és Fifa 18: mindkettő 3 pont alatt, sőt, az nba 1.5 ponton! Nem tudok hozzászólni a dologhoz, a fifákból már amúgy is dunát lehet rekeszteni, az utolsó jó részek a 13 és a 15 voltak, semmi nem indokolja, hogy minden évben teljesárú játékot kéne kiadni belőle, az nba-nél pedig a játékélményt is teljesen tönkre kellett tenni, hogy ennyire lehúzzák

Mi ebből a tanuság? Igazából két dolog. Az egyik, hogy attól mert egy játékról jókat írnak, még elérheti a nép haragja, a másik, hogy hosszú távon ténylegesen realizálódnak a pontszámok, és nem szabad mindent azonnal elhinni. 

Nektek mi volt az év legnagyobb csalódása és legnagyobb megepetése? 

Anno a Return to Castle Wolfenstein milyen istentelül jó volt. Bár nem emlékszem belőle 10 év távlatából egyetlen mozzanatra sem, azon kívül, hogy az elején egy késsel rohangásztam, és volt tengeralattjárós pálya, a hangulata megmaradt. Hogy miről szólt a játék, milyen missziók voltak abszolút feledésbe merült.

New Order. Így jó két évvel az újabb játék megjelenése után megvettem, és elkezdtem vele játszani. A Call of Duty féle jövőben játszódós dolgok nem vonzzanak, ugyanígy kipróbáltam a Halo 5-öt, de az sem kötött le. Ez a fajta alternatív univerzum ahol a New Order játszódik viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A tavaly nagy sikert aratott Ember a fellegvárban sorozat (Philip K. Dick regény alapján) is ezt a témát feszegette. Mi van, ha a nácik nyerik a háborút. Ha lehet, itt még a sorozatnál is pusztítóbb képet kapunk az elképzelt világról, totális kontroll, mindenhol a piros lobogó, monumentális épületek. És figyelő szemek mindenütt. 

William “B.J.” Blazkowicz bőrébe kell bújnunk, hogy a nácikat legyőzzük. A sztorit nem ragoznám, rengeteg helyen leírták már. A dramaturgia alapvetően jó, a történetben megkapjuk a mindig visszatérő szereplőket, van szerelmi szál is, mondjuk nem túl erős. Azért, mert valakit évekig ápoltam, és kiszabadított, még nem leszek belé egyből szerelmes. Sajnos azt érzem, túl sok karaktert akartak egyszerre mozgatni, és mint a szuperhősös filmeknél, itt is súlytalanok lettek a karakterek. Az ellenállás tolószékes vezetőnője, a gitáros srác, csak úgy lógnak a levegőben, hogy a végén legyen velük egy 30 másodperces snitt. 

Ami igazi hiányérzetet generált, hogy mindenhol katonák, robotok, gépek, de sehol nem találkozunk az elmegyógyintézeten és a bázison kívül hús vér emberekkel. Nincs olyan világ, ahol csak börtönőrök és rabok vannak. Van helyette eszméletlen sok filmes akciójelenet, brutalitás, érzelemmentesség az egyik oldalon, vajmi kevés remény a másikon. Nincs olyan jelent, mint az 1984-ben, amikor az asszony kiteríti a ruhákat, és közben énekel. Nincs remény. Csak beton mindenütt.

Mennyi esélyt adnék annak, hogy ez a maroknyi csapat legyőzze a nácikat? Semmit. Blazkowicz túl sokszor ússza meg, bedrogozzák, mellkason szúrják, mégis sikerül beteljesíteni a küldetését, hogy a végén… Nem lövöm le a poént. Kicsit olyan a történet, mint a McGyver. Mindig, minden sikerül.  

Ami viszont a játékmenetet illeti, a pályák szépen építkeznek, egyre másra haladunk előre a történetben, és kapunk egyre újabb helyszíneket, eljutunk a holdra is többek között (bár itt volt hatalmas hiányérzetem, hogy a felszínen kb. 2 percet töltünk csak). Mindegyik rész különbözik, de mégis mindegyik felett ott lobog az elnyomás zászlaja. Ez egy nyomasztó világ, sok cementtel. Nem lehet igazán felfedezni, nincsenek nagy nyílt területek, csak folyosók mindenütt. De, ezeket sikerült nagyon jól megcsinálni, mert játszottam olyan játékkal, ahol a hatodik óra ugyanolyan katakomba után inkább abbahagytam a próbálkozást (Metro 2033). Ez a világ mégis valahogy beszippant, és iszonyatosan jó hangulatot áraszt magából. Elhiszed, hogy tényleg ilyen lenne, ha megnyerték volna a háborút. 

https://account.xbox.com/en-gb/gameclip/94c58b0c-850b-4aa3-b48d-66cc9ff8ee80?gamerTag=Kimuraweb&scid=2cd80100-533d-4e92-bef5-bd2b7619d2fb

A játék folyamán van lehetőségünk mindenféle perkeket kinyitni. A fejlődési rendszerbe belevették a lopakodást is, de nem igazán lehet kihasználni, mert van ahol tényleg csak izomból juthatunk keresztül. Van demolition perk, ahol a gránáttal ügyeskedhetünk. Kicsit olyan érzésem van, hogy mindenből kaptunk egy kicsit. Hatalmas változást nem vettem észre a játék eleje és vége között. Isten igazából, ha a fejlődés részt kihagyják, semmit nem veszítünk…

Ugyanezt éreztem a gyűjthető tárgyakkal és az enigma kódokkal. Számomra nem derült ki mi értelmük. Kicsit olyan kötelező elemnek éreztem, hogy még egyszer végigmenjek a pályákon és összeszedjem őket.

A fegyvereknél van minden, ami egy szokványos lövöldében. A fegyvertárunk kiegészült azzal a lehetőséggel, hogy mind a két kezünkben lehet fegyver. Én ezt csak akkor használtam, amikor erősen felpáncélozott ellenfelek ellen kellett menni. Az egész játék legerősebb fegyvere mégis a hegesztőpisztoly volt, amivel lézernyalábot lőhetünk. Igaz, 1-2 lövésenként tölteni kell a falra szerelt elektromos állomásokkal, mégis ezt használtam legtöbbször. Olyan ellenfeleket kidöntött két három lövéssel, amiknek a géppuskából kellett volna vagy 8 tár.

A bossfightok néha túl egyszerűek, persze ha nehezebb fokozaton játszottam volna nyílván nagyobb kihívást jelentenének, de valahogy nem vonz ez a fajta önnyomasztás. Volt olyan pályarészlet, ahol többször kellett visszatöltenem, mint a főellenségnél. Vicc kategória volt, hogy egy folyosón nehezebb volt átmenni, mint egy 10 emelet magasnyi gyilkológépet legyőzni. Az nagyon tetszett, hogy mindegyik legyőzéséhez más módszert kellett alkalmaznunk, nem voltak benne repetatív részek. A Bossfightok kellően epikusak, jól megrendezett jelenetek, komolyan jó érzés volt őket legyőzni. 

Ami viszont mindenképpen említésre méltó, a történetben az ellenállást alakítjuk, és a főhadiszálláson van egy ágy, amibe ha lefekszünk aludni, akkor megcsinálták 3d-ben az eredeti Wolfenstein első pályáját. Ezt mindenképpen érdemes végignyomni, nagyon feelinges lett.

A játék hossza pont jó. Ha ennél rövidebb lett volna, hiányérzetem van, ha hosszabb, megunom.  Ha kategóriáján belűl kell értékelnem, a filmes átvezetőkkel, kalandos sztorival, fejlődési lehetőségekkel, és hangulatos pályákkal, akkor 9/10 pontot adnék rá. Akkor jöttem rá igazán, mennyire buta ez a játék, amikor utána bekapcsoltam a Fallout4-et, és be tudtam menni egy ajtón…

Grafika: 10/10
Történet: 8/10
Játékélmény: 9/10

Összesen: 9/10

Miért kapott ez ennyivel jobb pontot mint a CoD:Aw? A jóval összetettebb világááért és történetéért, a bossharcokért, az iszonyatosan hangulatos pályákért. 

Választások hamis illúziója.

A Telltale games egésze arra épül, hogy olyan történeteket meséljen el, amiben az ember interaktívan részt tud venni, és ez némiképpen befolyásolja a történetet. Jelen esetben Bigby, a farkas sztorijába csöppenünk bele, aki egy város seriffje. Hosszú idő után történik a városban egy gyilkosság, ami az egész város életét befolyásolja, itt csöppenünk bele a kalandokba. 

Ki kell nyomoznunk, hogy mi történt, ez pedig sok-sok párbeszéden keresztük megy csak. Lehetőségünk van döntéseket hozni, és ez alapján cselekedni. Igazából bármi amit a történettel kapcsolatban el tudnék mesélni, mert megragadt bennem, az spoilerezés lenne, és rontana az élményen. A lényeg, hogy rengeteg szereplőt megismerünk, és próbálhatunk vekük azonosulni. 

A játék kb úgy néz ki, hogy a párbeszédek alatt lehetőségünk van választani, mit válaszolunk. Itt nagyjából a modor számít. Tudunk kedvesek és kevésbé kedvesek lenni, cselekedeteink pedig később meghatározzák, a város lakói mennyire segítőkészek velünk. Néha van egy-egy akció, vagy verekedés, amikor meghatározott sorrendben kell gombokat nyomogatni, hogy mi győzzünk. Nem egy atomfizika a dolog. 

A játék egészen a legvégéig lebilincselt a történetével, a fordulataival, és minden mással. Néha szemétkedtem, néha segítettem. Izgultam, reménykedtem. Bevallom egész kellemesen elvoltam vele, amíg nagyjából 10 óra alatt végigvittem az egészet. Egészen talán a lezáró képsorig tökre élveztem az egészet, és aztán töltött el a szomorúság. 

Egyrészt, a történet sokkal árnyaltabb, mint ahogyan azt végig gondoltuk. Itt nincs jó és nincs rossz. Kicsit olyan mint az élet. Mindenki körme alá be lehet nézni, és rendszerint találunk is valamit, és pont ez az, ami miatt a végén átértékeljük az egészet. 

Nem kellett volna mindig kedvesnek lenni. Az egyikkel miért kivételeztem a másikkal miért nem. Nem így kellett volna csinálnom. De ha máshogy csinálom az egészet, nem ugyanez lett volna a vége? De. Tehát számítanak ezek valójában? Nem annyira Így is úgyis eljutunk a végéig. Ígyis úgyis megtudunk mindenkiről mindent, és számomra ez volt a csalódás része. Hogy a végére mindent lelőttek, és nulla motivációm maradt végigjátszani mégegyszer, hogy kiderüljön, mit tartogat még, ha másképpen csinálom. 

De arra az időre amíg volt, jó volt. 

Grafika: 10/10
Történet: 9/10
Játékélmény: 5/10

Összesen: 7/10

A grafikai stílusa pedig külön tetszett. 

Ha a firewatchoz képest nézem, akkor egy jóval összetetteb történet, viszont kevésbé szabad, már ami a mozgást illeti. Ez inkább egy interaktív film, az meg egy sétaszimulátor. Mindkettő aranyos, és mindkettőnek bejött a stíusa. 

Én szeretem a kísérleti játékokat, kedvencem a Life is Strange, odavoltam a Firewatch-ért, meg a telltale gamesekes is pörgetem, DE. Ez egy kibaszott szarul lemodellezett, sokhelyen nem arányos, még ebbe a kicsi pályába is belekerült bugos, kurva ronda, kibaszott buta szabadulószoba, egy üres lakás, ahol ha az egyik emeleti szobában a kisasztalon megtalálod a papírt, onnantól kezdve 5 perc végigszaladni rajta, közben pedig olyan semmitmondó dolgokat tudhatsz meg mint hogy a szülőknek a baja van a tesód meg leszbikus. Juujjj, Nagykaland. Életem legelvesztegetettebb 1 órája ez a játék. Soha ne próbáljátok ki. Az a baj vele, hogy egy olyan család életébe nyerhetünk bepillantást, amelyik akármelyikünk random családja is lehetne, csak az a baj, hogy ez tényleg senkit sem érdekel. És lehetne róla komolyan írni oldalakat, ahogyan azt nagyon sok helyen tették, de felesleges. Ez nem játék, ez pont annyira unalmas, mint a valódi élet, ahol para van a családoddal. 

Grafika: 2/10
Történet: 1/10
Játékélmény: 2/10

Összesen: 1/10

Senkinek sem ajánlott